Anna Budapesten

A Pál Utcai Fiúk

"Fiúk, aki ugyanott tanulnak, találkoznak az óra útan és sportolnak, kigondolnak hadseregeteket, választást rendeznek, fontosnak érzik magukat a saját világukban. A csapatot Gittgyűjtő Egyesületnek hívják. Van nekik egy piros-zöld zászlójuk, amire rá van írva: „esküszünk, hogy rabok tovább/ nem leszünk” mint a Petőfi Sándor „Nemzeti Dalában”. Egy pecsétjük is van. A csapatban van egy kapitány, tábornokok, főhadnagyok, hadnagyok és egy közlegény is, akinek kell engedelmeskednie mindenkinek. Van egy elnök is, pecsétőr, pénztáros. A grundon, egy üres telken, összejönnek és ezzen a helyen töltik a napokat. De egy másik csapat is ott akar játszani akkor, a „hazájuk” védelme miatt, a Pál Utcai fiúk harcolnak a támadók ellen és kirobbant egy háború.

A történet Budapesten volt, de akárhol is játszódhatna. Akármikor is két kisfiúcsapat versenyezhetne egy játszótérért. A mese egyszerű és igénytelen de ha figyeljük, akkor összevethetjük, hogy Molnár Ferenc leírja egy gyermekcsapaton át az egész társadalmunkat: összeütközések, megegyezések, bajtársiasság, összetartás, árulás, minden van ebben a könyvben. Csak egy a különbség: a szereplők gyerekek és a gyermekkorban, varázslatos korszak, hadakozni nagyon szórakoztató."

***
Tínhamos assistido ao filme Os meninos da Rua Paulo durante a aula e o "para casa" era escrever um pouquinho sobre a obra. Pois bem. Depois de horas escrevendo as linhas acima, mostrei-as ao Sr. János, que é a minha referencia húngara, meu professor mais severo e, ao mesmo tempo, mais carinhoso. Eu esperava muitas correcoes que nao aconteceram. Em vez delas, ele fez apenas um comentário que, se nao posso repetir por nao me lembrar das palavras exatas, posso perfeitamente substituir por aquela frase da Kriska a respeito do poema do José Costa: "é como se fosse escrito com acento estrangeiro".

Minha parede só continuou limpa porque nao havia prato de macarronada por perto.

posted by Anna @ 6:40 du.